Földünk ismét hatalmas veszélyben van. Kinézték inváziós célzattal saját bolygójukat fölélő alienkék. Egyedüli szerencsénk a bajban, hogy idepottyant közülük két gyermek – a szöszke csajszi és a fapofa képpel „Ébredő sötétség” –, akik többek között a mi bundánkat is iparkodnak menteni. Na meg ott a volán mögött bénázó egykori pankrátor. „The Rock” Sziklaként és digitálisan alaposan elbaszott Skorpiókirályként valaha láthatott fura dolgokat, én meg nem tehetek mást, mint érdeklődő képpel drukkolok neki.

A fölbuggyanó nagy lelkesedést gonoszul lehűtve hozzátenném, hogy nyugodtan hátradőlhet mindenki a számára rendeltetett székben, mert a Disney legújabb – és a felejtés homályából előkapott, majd újra feldolgozott – családbarát kalamajkája szigorúan ügyel a korhatáros előírásokra. A célközönség elsősorban a hátulgombolós korszakából épp kivénhedt alig tizenéves korosztály lenne, míg a náluk pár tucat filmes világvégénél már többet végigpusztuló egyéb életkorú népesség valószínűleg lelkes ásítozással díjazza majd A Boszorkány-hegy balfék társulatának jelen produkcióját. Mint mindig, most is illő a filmet készítők védelmében hozzátenni, ádáz kalandokat és világmegmentéseket megcsinálni egyetlen csepp vér és agyvelődarabkákat csipegető gonosz ufó-k hiányában meglehetősen nehéznek mondható. Így aztán mindhiába a tisztességes látvány, extra boldogságot okozva Dwayne Johnson tökéletesen elcseszett nyálas szinkronja, és lövöldözik szanaszét az agyukat a kötelezően fekete ruhás öltönyben baktató, és sehol sem létező kormányügynökök, pár kócosra vert sérótól és egy kezdő szakmunkás Terminátorra emlékeztető fejvadásztól nem rágom tökig a körmeimet.
Ám azt is vegyük figyelembe, hogy Hollywood filmes kavalkádjában a Disney úgy van elkönyvelve, mint családbarát produkciókat nagyüzemben gyártó stúdió. Ekképp és a hagyományaikat követve, elég szűkre szabottak azok a lehetőségek, amikből építkezhetnek. A bejáratott utat elhagyni pedig addig fölösleges, amíg a jónép vevő az időnként már bizony rózsaszín ködtől alaposan túltengő produkcióikra. A jól ismert panelek pedig itt is visszaköszönnek: segítőkész taxis, a két idetévedt gyerekhez pedig nem csak apa és anyafigura, de egy blöki is csatlakozik, így lesz teljes a családi idill.
Ugyanakkor egyértelműnek látszik, hogy barátságos idegenekből valahogy kevesebben ketetnek lelkesen, s nem eszperente nyelvezettel a filmvásznakon. A botanikus mini menő manó E.T., a golyókkal dobálozó Csillagember és talán még Spielberg Harmadik típusú találkozása tartozik a szívet-lelket melengető és Földünkre nem kiirtás aljas szándékával érkező űrlények közé. Több hamarjában nem is jut eszembe, de várom a súgásokat. S ha már Spielbergnél tartunk. A Harmadik típusú találkozásokban felbukkanó űrhajók valahogy marhára emlékeztetnek jelen filmünk űrtragacsára. Ebből pedig három dolgot tudok éles logikával kikövetkeztetni: Andy Fickman rendező onnan summanthatott némi űrkarosszéria ihletet, esetleg a Miki egeres cég leragadt a hetvenes évek „dizájnján”, vagy világűr szerte ugyanaz a vállalat gyártja az űrhajókat.












Sztori

Idegen űrhajó taknyol el a bolygónkon. Fedélzetén két kölyökkel. Feladatuk nemes és magasztos. Megmenteni bolygójukat és a Földet. Sajátjukat hazavágták, ezért sokan gondolják közöttük úgy, hogy túlélésük záloga, ha leigázzák a mi kis planétánkat. Ez pedig nagyon csúnya dolog. Haragszom is rájuk. A gyerekeknek pedig sietniük kell. Fogytán az idejük, üldözi őket pár fafejű kormányhivatalnok, és ott a nyakukon a fejvadász is. Egyetlen mákjuk a kissé hülye nevű, ám annál rovottabb múltú Jack Bruno taxisofőr, akinek tütüjébe épp beslisszolnak. Ր meg mivel épp jobb dolga nincs, hát éppen segít nekik. A menekülő társasághoz csatlakozik Dr. Alex Friedman tudós csinibaba is. Veszett hajsza kezdődik – mint felróttam, egy csepp vér nélkül – amelynek végállomása a Boszorkány-hegy néven elhíresült és szigorúan titkos kutatóbázis...

Minden károgásom ellenére azért el kell ismernem, hogy Andy Fickman rendező amit csak tudott, azt kihozta a kapott alapanyagból. Dwayne Johnson már korántsem tűnik olyan pojácának, mint néhány korábbi filmjében. A két gyerek közül talán a lány tűnik hitelesebbnek, vagy csak előítéleteim vannak a fiúval szemben.  A Seth-et elszöszkülő Alexander Ludwigtól már az Ébredő sötétségben is majd falra másztam – most sincs másképp. De úgy általában a szereplőgárda rendben van. Még kevés fricska is benne van a történetben: az okoskodó ufó-fanatikusok és a félküllős birodalmi rohamosztagosok személyében. Az akciójelenetek korrektek, bár kiszámíthatók és nem különösen izgalmasak. A Boszorkány-hegy arra bőven jó mozi, hogy hétvégi üresjáratként, vagy visszazuhanva lelkes tininek, egyszer elszórakoztasson.
Az űrgyerekek tehát békével jöttek és barátságban mentek, én azonban a vértocsogós invázióra készülő barátságtalan idegeneket valahogy jobban szeretem.

5/10

Kenobi