Willis a rettenthetetlen

Ebben a látványosan és élvezetesen fényképezett filmben régi ismerősünk,Antoine Fuqua,kinek nevéhez olyan filmek fűzödnek,mint a Kiképzés,a Gyilkosok gyilkosa,a családom egyik kedvence az Arthur király,vagy éppen az Orvlövész,ledirigált egy izzadságszagú és kőkemény akció drámát.Ezen mozijában összeeresztette a világ egyik első számú megmentőjét,Bruce Willist,az olasz kebelcsoda Monica Belluccival,a cselekményt a katonai állampuccstól sújtott Nigériába helyezte,jól nyakon öntve olyan morális problémákkal,mint a parancs feltétlen végrehajtása és a feltámadó humanitárius érzések.Persze az akciók kedvelői is nyugodtan spederhetik a bajszukat,mert abból is kapunk rendesen,a kommandósok a szokás szerint hozzák az izommennyiségüket,a tökösen kemény és összetartó formájukat,fénynek pedig ott az őserdő áporodottan izzasztó sötétjében a mi brúszunk,aki már megint drágán adja az életét,s ha valaki látott már egyet mást Willis hajmeresztő rendrakásaiból,azok sejthetik,e film végére nem éppen osztályelső szövőnő tanoncok leszünk...
A filmbeli A.K.Waters hadnagy,a legkeményebb amerikai katonai alakulat,az elit tengerészgyalogos kommandó tisztje(Bruce Willis)szakasza élén fáradhatatlanul végzi feljebbvalói utasí­tásait.Alig tér vissza egy bevetésből,máris indul a másikba,közte csak annyi ideje van,hogy sebeit összeférceljék.Új feladata megkeresni az őserdei katolikus misszió kórházát és kimenekí­teni a férje után amerikai állampolgárságú doktornőt,Dr.Lena Kendricks-t(Monica Bellucci),a lelkészt és két apácát.De csak őket!Az ott kí­nlódó,sebesült Afrikaiakra pedig jobb esetben csak ólommérgezés várna.A doktornő azonban bedurcul,keménykedik egy sort,és nem hajlandó otthagyni betegeit,í­gy a hadnagy kénytelen átértékelni feladatát és magánakcióba kezd,magasan fütyülve feljebbvalói utasí­tására:a még mozgóképes betegekkel elindul a kameruni határ felé.Útjuk során maroknyi csapata élén megküzd a lázadó milí­cia szadista fegyvereseivel.Mi meg reménykedjünk,hogy a film végére minden jóra fordul.
Hasonló történet és az alapkérdések felvetése ezerszer előfordult már a filmtörténetben,mindenmellett Nap könnyei jóval több értéket felvonultat,mint a szokásos-"hú detökösvagyok és egytárral levadászom az összes célozni nem tudó gazembert,majd izzadó fejemet megtörölgetve végigsmacizom a banyámat naplementekor,vagy száz tár golyóval a testemben félórát haldokolva jutok el az örök kommandósmezőkre"-társai,és meglepően izgalmas,helyenként szí­vszorí­tó,máskor brutálisan naturális megoldásai,izgalmassá és élvezetessé és ami a ritkaság,komollyá teszik ezt a kétórás alkotást.

yoda70