A film a StarWars sorozat harmadik, vagy hatodik része. Attól függ, hogy honnan nézzük. Egy biztos, hogyha sorrendben forgatták volna őket, akkor az utolsó három részből elég volna csak egyet leforgatni, hiszen a harmadik rész – a Sith-ek bosszúja – az egész eposz kulcsfilmje. Lehet, hogy éppen emiatt tolta maga előtt Lucas a megvalósítást. Ezt akarta a legütősebbre csinálni. Ez talán technikailag sikerült is, de a tartalom egy kicsit feláldozódott a látvány oltárán. Mert miről is szól az eposz ezen része?

Választ kapunk arra a kérdésre, hogy miként lesz Anakinből Darth Vader, azaz mi váltja ki az emberből azt, hogy a rossz oldalára álljon. És épp itt van a kérdés bökkenője. Mi a rossz? Ki dönti el? Ebben az egész eposzban – ami tulajdonképpen a jó és a rossz egymás elleni harcáról szól – a jót a jedik képviselik, a rosszat meg a sith-ek. De a harmadik részben felvillan a kérdésnek egy másik olvasata is. Lehet, hogy a rossz se mindig rossz. Mikor válhat a rossz jóvá? És ha a kérdésfeltevésben eljutottunk ide, akkor gyakorlatilag már el is mostuk a két dolog közti határvonalat, már lehet, hogy a kettő között nincs is különbség. De ha van is, akkor olyan vékony szál, aminek az átlépése már nem is olyan egyértelmű és akkor már az erkölcsi gát is elszakadhat. ( Ki lehet irtani a jedi iskola tanítványait ).

Mondhatnánk, hogy a film egy mese, de mint minden mese ez is valós élethelyzeteket elemez. A jó és rossz harca a XX. században meghatározta az emberek mindennapjait. Nemzedékek nőttek fel abban a tudatban, hogy a rendszer, amiben élnek jó és aztán a szemük előtt derül ki róla, hogy az nem jó. Egyik pillanatban egy szellemi irányzat még progresszívnek tűnik a következőben meg ugyanaz az irányzat a dekadencia melegágya. A filmben megfogalmazódik ez Palpatine szenátor? szájából. A Jedik már nem képesek fenntartani a rendet a galaxisban. Hány diktátor szájából hangzott ez el a történelem folyamán? (Caesar, Napóleón, Hitler, Sztálin). És hányszor bizonyosodott be, hogy diktatúrában is lehet eredményeket elérni és hányszor fordult elő, hogy demokráciák süllyedtek el a történelem színpadán – néha tapsvihar közepette – ahogy Amidala szenátor megfogalmazta.

De az csak a társadalmi ága a történetnek. A személyes, az Anakiné. Anakin végig hisz a Jedikben, hiszen ő is az. Hite szerint az, amit egy Jedi nem tud megtenni az nincs is. De rá kell jönnie, – amire minden embernek, még a diktátornak is rá kell jönnie – hogy vannak dolgok, amikre az ember nem képes legyen akár Jedi, akár nem. És ez a halállal szembeni küzdelem. Emiatt és csak emiatt sikerül a Szith nagyúrnak a maga oldalára állítania a legkiválóbb Jedit, Anakint.

Pedig a film végén elhangzik egy remény (A new Hope, ami már a negyedik rész címe is), hogy lehet a halállal is dacolni, lehet elhunytnak vélt tanítókkal kommunikálni. És ez az egész film eposz miszticista része.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a saga minden egyes darabja a keleti miszticizmussal van átitatva. A Jedik rendje, mintha keleti jógik gyülekezete lenne, akik az Erő segítségével irányítják a világot. A keleti misztikusok szerint a világ bennünk van, mi magunk Istenek vagyunk, magunk teremtjük a világot olyanná amilyen. Amikor az Erő áthatja testünket, tulajdonképpen megmártózunk magasabb rendű lényünkben, aki irányítja és kíséri ezt a földi életünket. A halál is csak egy módja annak, hogy újra kezdjük az életet csak egy kicsit más formában. Ugyancsak a keleti tanokhoz tartozik az is, hogy magunkat kell legyőznünk. Ennek egyik filmes megnyilvánulása a Birodalom visszavágnak az a jelenete, amikor Luke megküzd Darth Vaderrel, majd a küzdelem végén rájön, hogy az önmaga volt. Ugyanez a vívódás figyelhető meg Anakin személyiségében az első három részben, míg meg nem tagadja a Jediket. És ugyanez a küzdelem ölt új formát az utolsó részben, amikor Anakin/Darth Vader a fia hatására megöli az uralkodót.

Még egy utolsó misztikus elemet felsorolok a sok más közül, aminek kifejtése talán elvarratlan maradt a sagában és ami talán megérne egy kicsit intenzívebb kifejtést. A Sith-ek bosszúja utolsó jeleneteiben megszületik Luke és Leia Anakin és Amidala gyermekei. Ikrek ők akárcsak Romolus és Remus, de nem egy neműek. És ez a lényeg. Külön válik bennük a nő és a férfi. Ugyanúgy különválik, mint a való életben is. A keleti filozófiák szerint minden ember egyaránt férfi és egyaránt nő, így testesítik meg az embert, mint egészet. Azonban a társadalom a két archetípust külön módokon neveli. (A filmben két külön bolygón élő család neveli fel a két gyermeket) Ezáltal személyiség jegyük más és más lesz. A tény, hogy Anakin és Amidala megszegve minden társadalmi konvenciót eggyé váltak azzal a ténnyel, hogy kétpetéjű ikreknek adtak életet újra szétválasztották azt, amit egy kis időre sikerült összekapcsolniuk. Ez a klasszikus Jang Jin. A feketében benne van egy kicsi fehér és fordítva. Elkezdődik a harc egy másik dimenzióban egy magasabb szinten, de mindig benne van az újban is a bukás, benne van a jó és a rossz, és benne van az új remény (A New Hope). És magunk közt szólva benne van a küzdelem hiábavalósága is.

Ezek után ha valaki azt mondja, hogy ez a film egy messzi-messzi galaxisban…. játszódik akkor az nagyon téved, vagy nem látja mi van körülötte.

Kovács Ottokár