A járvány a sötétben rejtőzik, a gonosz mindig a szép nőben. A film összes csavarja pedig lelőve. Mégsem tekintem spoilernak, sem az izgalom faktor bokán rúgásának lökött kotogásom, hanem a horrorfilmekre jellemző általános megállapításnak. De folytassuk az okvetetlenkedést: a kommandósok benyomulnak a bérházba. Sötét az van, oltári módon. Meg pofázás. Valahogy senkinek sem jut eszébe befogni a száját.  Aztán az egyik likban találnak egy működő szalagos magnót. A másik szobában bömböl a lemezjátszó. Tíz perccel később egy faszányosan üzemelő hűtő. A kutykuruttyos életbe! Senkinek nem jut eszébe fölkapcsolni a villanyt? Máris hallom az elektromos birizgátorok válaszát: hapsikám! A világítás és a dugaljak külön áramkörökön vannak! Hoppá! A villanyszerelő ismeretlen fogalom? Nah, mindegy, a zombihorror folytatása Spanyolhonból megérkezett, ördögűzős előadásban. Horror-rajongók bizonyára örvendeznek, a kamerás felvételekre allergiások inkább meneküljenek.

A hiba bizonyára bennem lakozik, amikor fanyalogva leírom, valahogy nem fogott meg a film. Elmaradt a rácsodálkozás, nincs friss vér a pakliban, hiába a vörös tócsák mindenütt. Mondhatom kifejezetten unalmasnak is, fárasztónak, vagy még lényegre törőbben, egy rakás… De mégse emlegessük a bűzölgő mellékterméket népszerű nevén, hátha tüsszög a szép míves beszéd ura, becsületes nevén a cenzúra. Ha-ha! Inkább merüljünk el a részletekben! Mert hát akad előzmény rendesen.

A bajság akkor kezdődött, amikor a tűzoltókkal együtt beette a fene a tévéstábot abba a házba. Az Amerikaiak gyorsan rákontráztak, megcsinálták a maguk verzióját, a Karantént. Most meg a második epizód. Ebből mingyá leszűrhetnénk a következtetést. Ezek a spanyol csávók tudhatnak valamit. Minimalista költségvetés, szűk és sötétséggel alaposan fölvilágosított helyiségek. Klausztrofóbia vastagon, elvileg fokozván a pánikhangulatot, megspékelve egy kis vallási vonallal. Az elején ördögűzéssel hozakodtam elő. És valóban! A sztoriban nyüzsög egy pap, nekem baromira ellenszenves, nem tehetek róla. De élet-halál ura, csak az engedélyével hagyhatja el bárki is az épületet. Mert elvileg karantén van, ilyesmi. Jól járhattak a fóliagyártók is, szépen bebugyolálták a többemeletes házikót. A szentatya egyébként vérmintára gerjed, és szépen diskurálgat az ördöggel. A kis feszület lovag. Néha meg egészen evilági módon anyázik.

A film előnyeként viszont elmondható, nem vacakolnak különösebben az előzményekkel. In medias res! Gyorsan a lovak közé csapnak. Így az a szegény néző, kinek kimaradt élete műveltségéből az első rész, percekig kapkodja a fejét, mi is van itt? Persze, nem is szükséges fejből tolni a dolgokat, hisz önállóan is bőven altatóra sikeredett a folytatás. A kamerázgatást fogjuk fel a sejtelem fokozása érdekében tett gyámoltalan kísérletnek. Bár nézhetjük erényként is. A fenéket nézzük! Hiszen hamarosan hátránnyá válik. Engem határozottan idegesített a kép minduntalan ficánkolása. Néha elhomályosodik, végig rángatózik, időnként életlen. Jó, veszem az adást. Lóti-futi közben nem érnek rá szegények vacakolni a képminőséggel, én sem azt tenném. Hanem eldobnám a kamerát a francba. Vagy tudok jobbat. Jól fejbeb*sznám  vele az első elém szédelgő zombit. Aztán spuri, amerre látok.

Hát igen. Ez én vagyok. A billentyű hős, filmfirkász, akinek az okoskodás lételeme. A filmes fikciókban ellenben marcona hősök teszik próbára az idegeimet. Tojnak az összes veszélyre. Ha kell, velőtrázóan sipákolnak, véresen maszatos képpel bambulnak zombivá. Vagy zombulnak bambivá? De azt mindig elfelejtik a derék filmkészítők, hogy már túl vagyunk hasonló szösszenetek tucatján. Igazából mondva, valahogy nem dobok hátast a sötét jelenetekkel megtűzdelt, rémségesnek szánt vackoktól. A REC sem hozta rám a totális boldogságot, pedig a második részhez képest okleveles borzongás.

Összegzés: Súlytalan és arctalan szereplőgárda. Kivétel talán a pap, illetve a riporter spiné. A sztori meglehetősen vékonyka, alapból séta-fika, nem használja ki a bezártságból adódó lehetőségeket. Az egész film egy hatalmas hunyorgás, alaposan próbára teszi a szemünket. A vallási vonal tök fölösleges, elég lenne a zombis durvulás. Nem is húzom tovább senkinek az idejét. Négy pontnál nem érdemel többet. Az én szerény várakozásaimat is messze alulmúlta.