Olyannal indítani, hogy alapból rühellem a horrorfilmeket, minimum öngól.  Már vagy ezerszer leírtam, hogy nem szólnak semmiről – tisztelet a kivételnek –, s úgy rosszak, ahogy. Spriccel a művér, tombolnak a látványos speciális effektek, van néhány állatira begerjedő gyilkos, én meg lesem, mi sül ki az egészből. Most azonban töprengőbe estem. Soha a büdös életben nem gondoltam volna, hogy Patrick Lussier csákányshowját csillogó szemekkel, néha már-már feltörő perverz kéjjel nézem végig. Hazának menet szinte viszketett a tenyerem, hogy betérjek a boltba, venni egyet ebből a dinnyelékelőből – bocsesz, koponyalyukasztóból.


Lelkesedésem oka tökegyszerű, a 3D. Mert egyébként a Véres Valentin is a legócskább horrorok közül való, azok közül, amiket még az erre szakosodott tévécsatornák is csak suttyomban tűznek műsorra. Vagy demóként nyomatják a házimozikban, – házibulikban – a hangulat spilázása érdekében, meg amikor nem számit, ki merre rókázik. A történet ennek megfelelően elképesztő magasságokban mászkál, stílszerűen a bányában... Mert ha lemegy a gyilkos, feljön a szén. Ha-ha. Klisék, elcsépelt forgatókönyv és harmatgyenge szereplők.

Egy unalmas, piszlicsáré kisvárosban járunk, amely súlyos múlttal terhelt. Tíz évvel ezelőtt ugyanis egy bányász megbuggyant és huszonkét embert mészárolt le brutálisan. Nem számított a gyilkosnak senki, nem is nagyon válogatott, csak úgy. Biztos folytatta is volna, de ráomlott a bánya. Kis szépséghiba. Aztán az egyik túlélő, Tom visszatér a városba, de a helyiek közutálattal fogadják. Ez nem csak azért van, mert el akarja adni a bányát, ami az itteniek egyedüli bevételi forrása, de szenvedgetnek fiataljaink egyfajta szerelmi háromszögben is, ám ami a lényeg, a gyilkosságok is újra kezdődnek…


Dióhéjban ennyi lenne a veretes sztori. Nem sok, de összekötőnek épp elég a vérengzős jelenetek között. Még azt sem mondhatnám, hogy leesett a gázmaszkom a színészektől. Sehol nem jegyzett, sorozatokból ismerhetett úgymond tinisztárok, és hasonló kategóriájú fiatalok, kiegészülve pár totyóka apókával a Zs kategóriás filmekből. Ám a 3D látvány eltereli a figyelmet az összes hibáról. Van itt minden. Mint a búcsúban. Vérrel telelotyált falak, csákány a fejbe, röpködő agyvelő darabok, intergalaktikus pályán elhúzó állkapocs, kibuggyanó szemgolyó, szépen, ízlésesen kibelezett emberek, és Darth Vader korai pásztoróráinak gyümölcse, a maszkos, hörgő gyilkos. Na és a sikolyok. Mondom, köll egy csákány. Néha a nagy rohanásban, még a csajok bugyiját is megleshessük – lopva. A férfinyáladzást pedig tovább fokozza egy 3D-ben tanulmányozható kefélés, és percekig totál pucéran szaladgáló szöszke bige látványa.  Büszkén pattog a cici, világít a fehér feneke, mint tömeggyilkoson a bányászlámpa. Kezeket az asztalra!

Brutálisan csákányos. Vágjad pajtás! Jó mélyre!

6/10

Kenobi