A válasz természetesen benne a filmben.  Én pedig vagyok olyan galád, hogy nem árulom el. Tessék csak elfáradni a moziba, megnézni a mutánsok legelső kalandját! Ájuldozni az elképesztő akciókon, a szemet elkápráztató látványon és lelkesen tapsikolni egy nagyon profi módon összerakott történeten. Annak az elhanyagolható hányadnak, akiknek mindez kevés, igen ők nyálukat csorgathatják Hugh Jackman milliméterre és dekára lekondizott testén, a férfinépség pedig irigyelheti Farkast, mert az oldalbordának rendelt nőcit hát igen jól meglehetne... Szóval a fickós fantáziát alaposan megbirizgáló jelenségek közé tartozik.

A Marvel képregény univerzum szinte futószalagon árasztja a különleges képességekkel megáldott főhősöket. Neveket nem sorolnék, de ha valaki öt perc keresgélés után sem talál vagy tucatot házi tékájában, az jobban teszi, ha beáll a mutánsok közé, mint szuperhősökre immunis személyiség. Az oldalamat furkáló kíváncsiság tehát nem arról szól, hogy az X-Men kezdetek: Farkas mennyire lesz anyagilag sikeres a világ mozijaiban, hanem az, hogy a jól felépített X-Men filmek hagyományait követve, képes-e utat találni a rajongók és a mozikba bevánszorgók szívébe. A kérdés nyilvánvalóan művi és erőltetett, hiszen a látottak után és figyelve az elégedetten morajló közönséget, nem nagy rizikó feleletnek a bátor igen. Napjaink tököt szorongató és agymosott világában a szórakozásra és bő százperces stand by üzemmódra áhítozó néző bőven megkapja, amiért jegyet vált. S a sikerek embert próbáló lépcsőin kopogtat a beskatulyázás felé a főszereplő is. Hugh Jackman vidáman elvan a sármjával, hiába szerepelt már rendesen blockbusterek és nyári sikergyanús popcorn moviek stáblistájának élén, nekem valahogy mindig Rozsomákkal sikerül beazonosítanom. Azt meg csak a sárga irigységemben jegyzem meg, hogy az első X-Men mozit lassan már tíz éve lesz, hogy bemutatták, mégis Jackman egy fikarcnyit sem öregedett. Sőt határozottan jól karbantartott. A fenébe! Lehet, hogy ő is mutáns?














Sztori

1845-ben a kis Loganka tévedésből felnyársalja apját. Azokkal az aranyos porcogókkal, amik az öklöcskéjéből nőnek elő.  De ne lepődjünk lázasra, mutáns a legényke. Kissé betojva a dolgoktól, menekülésre fogja tappancsait.  Azonban nem egyedül lép olajra, vele tart bratyója, Victor is. A két tesó felnőve, egymás oldalán harcol a történelem legnagyobb háborúiban. Persze könnyű nekik, hiszen mindketten sérthetetlenek, és a kórságért sem akarnak öregedni. Kapunk ízelítői az Amerikai polgárháborúból, a Második világháború elrettentő képsorainál az alkotók talán még a mágus Spielbergnek is behódoltak egy nagyot – nekem a partraszállós jelenetnél kapásból a Ryan közlegény megmentése ugrott be –, majd a vietnámi helikopteres vérfürdőt követően a testvérpárt kivégzőosztag elé állítják, mert kicsit gorombák voltak elöljáróikkal. A tizenhat órás lövöldözés persze fölösleges mutatvány, hőseink semmi pénzért sem akarnak megpusztulni. S akkor megjelenik a tenyérbe mászó pofájú William Stryker ezredes. A katona feladata nem más, mint mutánsokból egy speciális kommandót verbuválni, osztán megdádázni a rendetlenkedőket. A háttérben ugyanakkor más cél, a meteorit megszerzésének sumák gondolata lapul. Kardfog és társai élvezik a féktelen gyilkolást, Farkas azonban hamarosan besokall és meglép a díszes társaságtól.
Hat évet ugorva az időben, Logan a kanadai erdőségekben, festői környezetben éldegél bájos párjával. Napközben a közeli fatelepen dolgozik, szájában az elmaradhatatlan bagóval. Tényleg! Munkavédelmisek!!! Fűrésztelepen bagózni? Irgum-burgum. Esténként pedig takarókat szaggat, mert időnként biza rossz álmai vannak a szentemnek. Aztán egy szép napon felbukkan nála Stryker. Az események felgyorsulnak, s mire észbe kapunk, Logan/Farkas/Rozsomák bosszútól lihegő morci tekintetű vadállattá fejlődik. Az indokai természetesen érthetőek: az asszonykája odalett, Kardfog már az ellensége, és ráadásul Stryker is palira vette. Irány tehát a sziget, némi rendrakás és gyilkolászgatós jeligével. Azonban nem minden az, aminek elsőre látszik, és a végső leszámolás útjában még ott a tökéletesnek hitt XI-es mutáns is...

Eláll a szavam a filmtől! Pedig az rám nem igazán jellemző. Szinte kockáról-kockára azt kaptam, amire számítottam. Vártam látványos jeleneteket, speciális effektek tömegét, megkaptam. Bekártyáztak a képbe új mutánsok, mégis valamiért mindegyik sajnálnivaló személyiség. Kardfog is kedves fickó. Brummog párat, a képembe lehel egy büdöset és még a körmei is rendben vannak. Nem számítottam drámai mélységekre, nem is kaptam. Helyette hatásvadász jelenetek sokasága, érzelmes zene és bizony néha kevés üresjárat. A film azonban tökéletesen működik, minden kiszámíthatósága ellenére.
Hugh Jackman is tudja, mitől robban a helikopter. Izmai precízen kidolgozottak. Kicsit konditerem szagú a pasas, vagy a trükkösök nyomtak rá pár kilót. Farkas nem vár el tőle sokrétű és érzékeny alakítást. Cool tekintetet és frappáns beszólásokat annál inkább. A legnagyobb meglepi azonban Liev Schreiber. Kardfog szerepe megköveteli az izompacsirta külalakot, Jackman országos cimborája ellenben gyárilag cingár fickó. Ezért is külön megsüvegelendő, hogy magára erőlködött legalább tíz kiló színtiszta izmot. A többiek sem rosszak.
Az X-Men kezdetek: Farkas nincs mese, sikerre ítéltetett mozi. Gyanítom újabb epizódokkal, újabb mutánsokkal is találkozhatunk majd a jövőben. Csak egyet nem értek: miért nem véres Farkas pengéje, ha kihúzza valakiből? Ja... Villámgyors öntisztító képesség.

8/10

Kenobi